Szóval,azt hiszem,az,hogy mi minden is történt velem,eléggé elkeserítő.
Féltem amúgy is,mert tudtam,nehéz munka vár rám.Meg féltem,tartottam attól is,amitől mindenki:dolgozok,azt a vége,ami oly sok emberrel megtörténik:pénz még sincs.Szerencsére ez nem történt meg.De...Nagyon szomorú dolog történt mégis csak.eddig,bármerre is vetett a sors,úgy még soha nem jöttem haza,hogy jó barátra,ismerősre ne akadtam volna.És most ez is megesett velem.
Már az is szerencsétlen történet,hogy inkább ellenségem lett a szobatársam.
Az első nap,mikor odautaztam, elkezdődött.
Eredetileg hárman lettünk volna a szobába,de az Ildikó egy hapsihoz költözött.
Szerintem lehetséges,vele lehet,ki is jöttem volna.A másik szobában egy korosabb házaspár,míg a szalagvezető a harmadik szobában lakott.
Szóval,a rossz kezdet!!
Megérkezésem után megkapom a leckét.Egy eléggé nagy hűtő állna rendelkezésre,amit a szobatársammal,így,hogy ketten vagyunk rá,megoszthatnánk,és bizonyos,elég is lenne!
A már 8 éve ott élő házaspár,és a szalagvezető már vett külön kis hűtőt magának.Csupán a mélyhűtő az ,amit használnak.
Ennek ellenére az első,amit utasításba kapok:A legfelső polc a tied,oda pakolhatsz,a többit én használom,mivel én előbb jöttem,mint te!Ő itt volt előttem két héttel korábban.És volt természetesen még két polc,az ajtó,plusz még a zöldséges rekeszek.De nekem legyen elég a legfelső polc,ahol még a kefír is jéggé fagy!
Így kezdődött a kinti életem.És a folytatás:ha lehet,még rosszabb is lett!
